A Wizz Air felmérte az utasok tapsolási szokásait leszállás után
A légiközlekedés egyik érdekes kulturális jelensége a leszállás utáni taps, melynek hátterében izgalmas motivációk húzódnak meg. A Wizz Air közelmúltbeli felmérése – amelyben 4 500 utas és 150 légiutas-kísérő vett részt – érdemi betekintést nyújt ebbe a szokásba, különösen annak földrajzi és demográfiai különbségeire fókuszálva.
A felmérés legérdekesebb eredménye, hogy a közép- és kelet-európai utasok jelentősen nagyobb arányban tapsolnak, mint nyugat-európai társaik. Magyarországon, Bulgáriában és Romániában a tapsolók aránya 45–48 % körül mozog, míg például a brit, svájci vagy szerb utasok körében ez az arány alig éri el a 30 %-ot.
Érdekes módon a ritkább repülők (évi egyszer) között szignifikánsan magasabb volt a tapsolási hajlandóság: 70 %-uk tapsol, míg azok esetében, akik évente több mint 10 alkalommal utaznak, ez az arány mindössze 40 % körül van. A tapsnak többféle motivációja lehet: egyesek a biztonságos megérkezés örömét fejezik ki, mások a személyzet munkáját szeretnék elismerni, míg néhányan egyszerűen követik a környezetüket.
Érdekes regionális eltéréseket is találtak a felmérésben. A közép-kelet-európai utasok 38 %-a tapsol a biztonságos landolás ünnepeként, míg Nyugat-Európában ez az arány csak 31 %. A nyugati utasok inkább a személyzet elismerését látják a taps hátterében (28 % vs. kelet: 23 %). Ugyanakkor a felmérés összesített eredménye szerint a válaszadók 55 %-a rendszeresen tapsol leszállás után.
Az életkori bontás nem mutatott kirívó különbségeket, bár a legfiatalabb kategóriában, a 18–24 éves utasok körében volt a legmagasabb (64 %), mögöttük a 45–64 évesek (57 %) és a 35–44 évesek (54 %) következtek.
A légikísérők visszajelzései szerint a tapsolás gyakrabban fordul elő turbulens vagy szokatlan landolások után, de általánosságban figyelhető egy csökkenő tendencia: ahogy a repülés egyre rutinszerűbbé válik, ez a szokás is enyhül.
A felméréshez pszichológiai magyarázatként a Mélylevegő Projekt szakértői hozzáfűzték, hogy a tapsolás egy „kollektív megkönnyebbülés”, amely biztonságot, közösségi élményt nyújt, és sokszor apró rituálék révén erősíti az összetartozás érzését.
A Wizz Air széleskörű felmérése alapján a leszállás utáni taps nem csupán egy sztereotip viselkedés, hanem jól körülírható kulturális és pszichológiai folyamat. A Közép- és Kelet-Európából érkező utasok körében jóval gyakoribb ez a reakció. Ritkábban repülők gyakoribb tapsolása azt sugallja, hogy a taps inkább a biztonság megérkezését és az élmény feldolgozását segíti. A fiatalabb korosztály, de demográfiai különbségektől függetlenül a taps mögött gyakran egyfajta közösségi élmény és kényszer nélküli öröm húzódik meg.
Forrás: bbj, Economx.hu.
